A dadogás elfogadásának világnapja
Október 22. a dadogás elfogadásának nemzetközi napja 1998 óta. A nap célja a dadogók társadalmi megítélésének javítása, a kapcsolatteremtés és -erősítés a szakemberek és az érintettek között.
A nap megtartásának gondolata 1995-ben, egy nemzetközi szakmai konferencián merült fel. Három évvel később, 1998-ban a Dadogók Nemzetközi Szövetsége, a Dadogók Szövetségeinek Európai Ligája és a Nemzetközi Folyékonybeszéd Szövetség szervezésében rendezték meg a dadogás elfogadásának első világnapját.
Sokan még ma is csökkent értékűnek tartják a dadogókat. Egy felmérés szerint az emberek 80-90 százaléka nem választaná őket párjául, a beszédzavarral küzdőket butának és nevetségesnek, vezető pozíció betöltésére alkalmatlannak tartják. Ebben a társadalmi közegben a dadogók maguk is elhiszik, hogy kevesebbet érnek, a megszólalástól való félelem megkeseríti életüket, kerülik a társaságot, depressziósok lesznek, néhányan még öngyilkosságot is megkísérelnek. A dadogók társadalmi beilleszkedésének javítása hozzásegítheti őket saját maguk elfogadásához, ami egyúttal elősegítheti beszédhibájuk korrigálását is.
Az emberiség történetének kezdetétől ismert dadogás kultúrától és nyelvtől független jelenség, és az esetek 80 százalékában felnőtt korra elmúlik. A világon a gyermekek öt, a felnőttek viszont csak egy százaléka - körülbelül 70 millió ember - dadog: ezek az arányok igazak az afrikai törzsi közösségben élőkre, az amerikaiakra, az európaiakra vagy az ázsiaiakra egyaránt. Valójában azt is nehéz meghatározni, hogy mi is a dadogás, mivel a hétköznapi életben nincs két egyforma ilyen jelenség, és nincs két egyforma dadogó sem. A dadogást a logopédusok a beszédfejlődés nehézségeire visszavezethető beszédhibának vagy kommunikációs zavarnak fogják fel, az orvosok az idegrendszer hibás, a beszéd- és a légzőizmok akadozását eredményező működésében keresik a bajok okát, a pszichológusok a lelki problémák egyik lehetséges kifejeződésének gondolják.
A dadogás személyre szabott terápiával, kemény munkával és kitartással leküzdhető, illetve nagy mértékben javítható, de az akadozó beszédtől való megszabadulás komoly feladatot jelent. Számos híres ember küzdött dadogással: a Biblia tanúsága szerint Mózes "nehéz ajkú és nehéz nyelvű" ember lévén, szavai erejében nem bízva vonakodott a próféciák hirdetésétől. Démoszthenész, a kiváló ókori szónok "lélegzete kihagyását" a nyelve alá tett kaviccsal és sok-sok gyakorlással orvosolta. Isaac Newton angol fizikus, a gravitáció törvényének megfogalmazója szégyenkezett amiatt, hogy csak akadozó beszéddel tudja kifejteni gondolatait. Winston Churchill brit miniszterelnök dadogásán sok önbizalommal és hihetetlen elszántsággal kerekedett felül, és végül ragyogó szónokká vált; orátori képességeit az 1953-ban neki ítélt irodalmi Nobel-díj indoklásában külön méltatták. Ki gondolná, hogy civilként dadogva ejtették/ejtik a szavakat olyan híres színészek is, mint Marilyn Monroe, Anthony Quinn, Samuel L. Jackson, Bruce Willis, Julia Roberts vagy éppen a magyar Őze Lajos.
A szavak megformálásának nehézségeit hitelesen ábrázolja a 2010-ben bemutatott, A király beszéde című film, amely - a Colin Firth által megszemélyesített - VI. György brit királynak és eredeti módszerekkel dolgozó, autodidakta beszédtanárának az uralkodó folyékony beszédéért folytatott közös küzdelmét dolgozza fel. Történelmi tény, hogy VI. György végül úrrá lett dadogásán, és a második világháború idején rádióbeszédekkel tartotta a lelket népében.
